2017. május 23., kedd

Az a láb...

Nem vagyok egy számítógép, vagy okoseszköz guru, és mikor össze-vissza nyomkodom ezeket, hogy gyorsabban működjenek, pont az ellenkezőjét érem el.
Kb. így van a keresztény léttel is. Néha jobb kivárni, mint kapkodni.
Tegnap hallgattam valakit és mondott egy érdekes mondatot:
Az, hogy Krisztussal együtt meg vagyok feszítve, azt elég elhinnem. Ha elhiszem, annak meglesz a következménye.
Főleg mostanság, mikor a lábam össze-vissza akar járkálni, ahelyett, hogy belebújna az odakészített saruba, ami az örömhír hirdetésének készsége.
Győző bácsi egyszer beszélt a lábmosásról ebben a vonatkozásban, hogy az egymásért való imának van ilyen funkciója, hogy megmossuk a másik lábát, amivel ezen a földön jár és koszos lesz.
Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint lábat mosni.

2017. május 21., vasárnap

Így, Pünkösd előtt...

Jó volt olvasni ezeket a sorokat így, Pünkösd ünnepe előtt egy kicsit másképp, mint eddig.
Szeretem az új fordításokat.
Kicsit meglepnek, mer' a "mit akart a költő / író" ma is napi kérdés nálam, főleg, hogy a Teológián napi szinten kell tanulmányoznunk a Szentírást.
Ez a házi feladat.
Az egyik.
És nagyon kedvemre való!
❤❤❤
A Zsidókhoz írt levél van soron.


Tehát most megköszönöm az ajándékokat, amiket kaptam.
Van, amelyikről tudok, tudatosan használom, van, amik inkább intuíció szinten vannak bennem.



2017. május 10., szerda

Where You Go I Go

Az olvasónapló készítése továbbra is napi feladat a sulihoz, és most a Mikeás próféta könyve került sorra.
Ha Mikeás, akkor ismét felidézem azt a régi történetet, mikor Isten hozzám szólt nem csak jelképesen, de teljesen hallható módon, és a képen levő mondatot hangzott el.
Félelmetes, mégis örömteli emlék ez.
Méltatott a szavára engem, a porszemnyi embert.
Nem képzelődtem, mert ezt a mondatot előtte még nem hallottam, csak később derült ki számomra, hogy ez le van írva a Bibliában, és az aktuális élethelyzetemben:
  • sebeket gyógyított be, 
  • reményt adott 
  • és új kezdetet.
Ezt a gondoskodó Istent követem, bárhova is vezet, mert szeretem és ragaszkodom hozzá!
"Where You Go I Go"

Where You go I go
What You say I say
What You pray I pray
What You pray I pray [repeat]

Jesus only did what He saw You do
He would only say what He heard You speak
He would only move when He felt You lead
Following Your heart, following Your spirit

How could I expect to walk without You
When every move that Jesus made was in surrender
I will not begin to live without You
For You alone are worthy, You are always good

You are always good, oh yes
You are always good
Always good
Always good, yeah

Where You go I go
What You say I say God
What You pray I pray
What You pray I pray [repeat]

Though the world sees and soon forgets
We will not forget who you are
And what you've done for us
What you've done for us [repeat]
Több kérdést is felvetett bennem a dal szövege.
Mennyire nem ilyenek vagyunk mi emberek.
Ha megbántanak, ha hűtlenek hozzám, ha nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeimet, ha frusztrálttá tesz a környező világ, ha új kihívások előtt állok akkor is követem Jézust?
Teszem azt előzékeny vagyok-e velük?
Szeretem-e őket?
 
 
 
 

 


Pojén

A másik viccesebb szösszenet, hogy neki csak 12 követője volt. Közéjük tartozom?A másik viccesebb szösszenet, hogy neki csak 12 követője volt. Közéjük tartozom?Az élet vidám oldala ツ fényképe.
Forrás: Az élet vidám oldala

2017. május 7., vasárnap

Epidurális érzéstelenítés

 Ki tudja miért jutott eszembe minap ez a kép, de azt érzem, hogy fontos lehet:
Mikor az első gyermekemet szültem, első körben nem akartam kérni fájdalomcsillapítást, de aztán pár óra múlva, mikor elkezdődtek az erősebb fájások, gyorsan döntést hoztam, hogy legyen:
Tűt a gerinc mellé, és hadd szóljon! Kérem a cuccot! - hiszen ki tudja meddig fog elhúzódni.
Így is lett. Hamarosan nekem nem fájt semmi, de,  - ahogy emlékszem - ott állt mellettem a doki, míg én ráérősen, nyugodtan feküdtem, mosolyogtam és azt mondja:
Anyuka, most már ideje lesz, hogy kinyomjuk a babát! Én pedig csak a monitoron láttam a fájásaimat, mert érezni semmit sem éreztem.
Most azon gondolkodtam el, hogy nekem ugyan nem fájt semmi, de a baba mit élhetett át ott bent?
A szülés megindult, ő szorongatva volt, nekem pedig nem volt sürgős segíteni neki kiszabadulni a présből.
Jaaaj, eszembe jutott, hogy miért jött elő a kép!
Mert Ezékiásról olvastunk a péntek reggeli Lídia csoporttal.
„Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje. Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

Ez is ebben a témában íródott 

Napi reményt olvastam

Rick Warren napi szösszenetei jól szoktak jönni.

Egyébként is az elmúlt napokban sok olyan dolgot írt, ami megfogott.

Ez pl. egy pár napos sorozat első része.

2017. április 30., vasárnap

Az igazság nem „öltötte fel” Jónást

A képen lévő idézet Jóbtól származik.
De mit jelent felölteni az igazságot?
Szerintem azt, hogy harcolok az igazamért, felvállalom a szellemi küzdelmet.
Mondjuk Jónás is azt mondta, hogy:
„Igazam van, haragszom mindhalálig!” ...de ettől még nem volt igaza, ugye?
Az igazság nem öltötte fel”  Jónást.
Ha egy vitánk van valakivel, nincs feltétlenül igazunk, ha csak Isten nem igazol minket. Addig viszont állandóan falakba ütközünk, de, ha az igazság is magára ölt minket, akkor viszont nincs az az ellenség, aki felveheti a harcot ellenünk.

2017. április 29., szombat

Ezt megbeszéltük

Ma három Ige szólított meg.
De lehet, hogy én szólítottam meg Őt.

  1. Mert hűséges szereteted jobb, mint az élet! Teljes szívvel dicsérlek! (Zsoltárok 63,3)
  2. Felöltöztem az igazságosságba, és ő is magára vett engem, jogosság volt palástom és turbán a fejemen. (Jób könyve 29,14)
  3. Ha nem akarjuk elismerni, hogy bűnösök vagyunk, akkor csak magunkat csapjuk be, és nincs bennünk igazság. Ha viszont beismerjük bűneinket, akkor megtapasztaljuk, hogy Isten hűséges és igazságos: megbocsátja bűneinket, és teljesen megtisztít minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem követtünk el semmi bűnt, akkor valójában azt állítjuk, hogy Isten hazudik, és üzenetének nincs helye a szívünkben.



2017. április 28., péntek

Éljen a BKK

 Ülök a buszon és olvasom az utazási feltételeket, meg hogy mi minden tilos. Valami olyasmit írt, hogy a jármű tisztaságára ügyelni kell, meg a megfelelő öltözetről, mikor bevillant valami.
Mióta olvastam a Máté evangéliumában az esküvős történetet soha nem értettem a végét, de most mintha megvilágosodtam volna. Mindig zavart, ha Istent egy történetben igazságtalannak éreztem...
Tehát íme:
Máté 22:1-14
Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott: „Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg. Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«
A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe. A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket. A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat. Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.« A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
 »Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
 A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”
Arra jutottam, hogy akik végül elmentek,
  • Biztosan lett volna idejük rendbeszedni magukat.
  • Ez nem egy potya-buli, nem az evés-ivás a lényeg, hanem az ünneplés.
  • Tekintsék ezt megtiszteltetésnek!
  • Hófehér ruhát beszerezni a következőképp lehet: A Bárány vérében kell megmosni. (Jel 7,14)