Keresés ebben a blogban

2014. május 4., vasárnap

SzívM - anyák napján

 Az elmúlt években kiderült, hogy hiába a gondtalan gyermekség és az a sok szeretet, amit szüleimtől kaptam, mára köddé váltak és nem igazán tudok szót érteni azzal, aki hordozott a szíve alatt, szült és felnevelt.
Ahányszor beszélünk, számíthatok rá, hogy valami konfliktusunk lesz ettől aztán nem olyan egyszerű dolog őt sem felhívni, sem meglátogatni. Bármikor felmerülhet a kérdés, hogy

  • milyen vagyok,
  • milyen a férjem,
  • milyen a gyerekem,
  • mit mondtam  
  • milyen hangsúllyal
  • mi volt mögötte???
mindezt úgy kérdezi, hogy a szőr feláll a hátamon.
Állandó magyarázkodás, állandó rossz érzés...
...Ezeknek a fényében nem először ragadtam le azoknál az Igéknél, hogy a szüleinket tiszteljük, mert ha nem az súlyos következménnyel jár, pl. itt: 
Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért? Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«
Éget a a kérdés, mégis hogyan tiszteljem? Mit jelent ez ebben az esetben?
Ha Jézus itt állna mellettem és meg tudnám kérdezni: Pontosan mit vársz tőlem? - mit mondana?
Semmi extra, csak ugyanazt, amit 2000 éve: Az én szívem az én felelősségem. Ugyanis az egész sztori úgy szól ebben a részben, hogy a vallási vezetők kritizálták Jézus tanítványait, hogy nem tartják be a hagyományokat, míg Jézus azt mondja, hogy vannak fontosabb dolgok annál - pl. a szívünk.
Mert az ember szívéből származnak a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a szexuális bűnök, a lopás, a hazugság és a gyalázkodás. Ezek teszik tisztátalanná az embert...,
Jézus segíts nekem, hogy az én részem meglegyen és a szívem tiszta legyen! Ha csak a gonosz gondolatok területén, vagy a gyalázkodásban vétkezek, már el vagyok veszve. Ha kell ültesd át ezt az izét a mellkasomban!!!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...