Csodák után...

Isten tett egy csomó csodát a népe között, vehetjük a kivonulás történetét éppen úgy, ahogyan Jézust a maga korában.
Hogy mi volt érte a köszönet?
Az emberek java-részétől a megvetés, értetlenkedés, feledékenység, árulás és a gyilkolási szándék.

2Móz 16:8 És monda Mózes: Este húst ad az Úr ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jól lakjatok; mert hallotta az Úr a ti zúgolódásotokat, mellyel ellene zúgolódtatok. De mik vagyunk mi? Nem mi ellenünk van a ti zúgolódástok, hanem az Úr ellen.
2Móz 17:7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?

Köztünk van, leszögezhetjük. Kis idő elteltével: - Má' megin' manna???????
Igen, ezek vagyunk mi, én sem vonom ki magam. Egy dolog miatt tekint el a bűneimtől Isten. Jézus az életét áldozta, hogy üdvösségem lehessen.
De már Mózes idejében is nagyon sokat tett azért, hogy - egyáltalán - ne pusztítsa el őket hirtelen haragjában.

2Móz 28:36-38 Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és mesd ki arra, mint a pecsétet metszik: Szentség az Úrnak. És kösd azt kék zsinórra, hogy legyen az a süvegen; a süvegnek előrészén legyen az. És legyen az az Áronnak homlokán, hogy Áron viselje a szent áldozatok körül elkövetett vétket, amelyeket az Izráel fiai mindenféle szent adományaikban szentelnek. Legyen azért szüntelen a homlokán, hogy kedvesekké tegye őket az Úr előtt.

Kalandozások Masszánál és Meribánál